A stresszről szóló cikksorozat folytatásában nézzük, hogy hogyan lehet hatékonyan kezelni a már felmerült stresszhelyzetet. Lássuk, milyen megküzdési módokat használhatunk.
Már maga a megküzdés is egy tág fogalom, hisz magában foglalja az össze olyan gondolatot és cselekvést, amivel egy ránk nézve fenyegető helyzetet kezelhetőbbé teszünk. Létezik úgy nevezett problémaközpontú és érzelem központú megküzdés. Az előbbi stratégiát akkor érdemes választani, amennyiben az előttünk álló szituáción van hatalmunk változtatni. Ez a megküzdési mód kivitelezhető egy hatékonyabb időgazdálkodás kialakításával. Ez egyrészt több időt hagy számunkra magára a változtatásra, továbbá segít fókuszba helyezni az igazán fontos dolgokat. Ha már tisztán látjuk, mik a lényeges dolgok, azt is tudjuk, mire szánjuk az időnket, és mik azok a dolgok, amikre pedig nemet mondunk.
Az is a problémaközpontú megoldási stratégiához tartozik, hogy elemezzük magát a helyzetet és a saját teherbíróképességünket. Ennek eredményeként pedig, megtervezhetjük a változtatáshoz szükséges lépéseket. Rövid távon az is segíthet, hogy többet dolgozunk, amíg a stresszt okozó helyzet fennáll, azonban arra figyelni kell, hogy ez tényleg csak ideiglenesen alkalmazandó. Ha állandóvá válik, az újabb stresszfaktorrá alakulhat. Ha saját magunk nem tudjuk megtalálni a megfelelő lépéseket a változtatáshoz, beszélgessünk egy baráttal vagy akár forduljunk olyan szakemberhez, aki segítségünkre lehet ennek felderítésében.
A másik stratégia, amit választhatunk, az az érzelemközpontú megküzdés, ami olyan helyzetekben javasolt, amikor nincs ráhatásunk a körülményekre. Azért érzelemközpontú ez a megközelítés, mivel itt a helyzetre adott reakciónkon módosítunk, arra tekintettel, hogy a helyzeten nem tudunk. Hatékony érzelemközpontú módszernek tekintjük a családunk és barátaink felől érkező támogatást, továbbá a meditációt és az írást. A meditáció növeli az érzelmi stabilitást, azoknál, akik rendszeresen élnek ezzel a módszerrel. Az írás többféleképpen alkalmazható, egy példa a hálanapló vezetése, ami javíthat a már kialakult hangulatunkon. Ahogyan a problémaközpontú módszernél is opció volt egy szakember felkeresése, itt is hasonló a helyzet.
Nem lesz viszont a segítségünkre, mint érzelemközpontú megküzdés az alkohol vagy a kábítószerek, amik, habár pontosan az érzelmeinkre is hatva rövid időre megszüntethetik a stresszt, de hosszú távon egészségromboló hatással bírnak. Sokan nem az említett szerekhez, hanem az evéshez nyúlnak, de a stressz evés általi csökkentése szintén negatív kimenetelhez vezethet, ha hosszútávon fennáll. Az sem megfelelő érzelemközpontú megközelítés, ha túl sokat töprengünk a rossz helyzeten vagy ha álmodozással igyekszünk megfeledkezni az adott szituációról.
Az, hogy éppen melyik stratégiát választjuk, mindig az adott helyzettől függ. Maga a helyzet kiértékelése is időt vehet igénybe, így rövid távon az érzelemközpontú stratégia lehet a segítségünkre, feltéve, hogy olyan stratégiát választunk, amely aktívan foglalkozik az érzéseinkkel, és nem azok elkerülésére irányul. Konstruktív megküzdési mód az úgynevezett kognitív átkeretezés, amely azon alapszik, hogy azt a meggyőződést kérdőjelezi meg, hogy nem vagyunk képesek megküzdeni az adott helyzettel. Létezik továbbá a kognitív kiértékelési elmélet, ami Lazarus nevéhez fűződik és egy több lépcsős kiértékelési folyamatot mutat be. Elsődleges értékelésként arra kell választ találnunk, hogy az adott helyzet fenyegető-e számunkra, majd másodlagos kiértékelésként jön az a kérdés, hogy elbírunk-e a helyzettel? Amennyiben mindkét kérdésre igen a válasz, úgy a stresszt erőforrásként felhasználva tudjuk az előttünk álló szituációt megoldani. Ha az utóbbi kérdésre nemmel feleltünk, úgy pedig forduljunk a probléma- illetve érzelemközpontú megküzdési stratégiákhoz.
