Manapság a csapból is a stressz folyik, na meg az, hogy hogyan is szüntessük meg. Egészen addig, amíg nem kezdtem el jobban tájékozódni a témában, én is folyamatos menekülésben voltam a stressz elől. Aztán rájöttem, hogy ez egy szélmalomharc, ráadásul egy idő után már az is stresszelt, hogy én nem tudok mit kezdeni a stresszel. 😊
De a tudás valóban hatalom és minél több mindent tudunk egy jelenségről, annál könnyebben meg tudjuk azt érteni és ez abban is segíthet, hogy másképpen tekintsük rá. Úgyhogy kezdjük a legelején és nézzük meg, mi is az a stressz.
Jó, ha tudjuk, hogy maga a stressz az tulajdonképpen a szervezetünk reakciója egy külső ingerre, történésre. Leegyszerűsítve érzékelünk valamilyen féle fenyegetést és ennek következtében a szervezetünk a genetikailag kódolt „üss vagy fuss” rendszerünket aktiválja, felkészítve minket arra, hogy a lehető legoptimálisabban tudjunk megküzdeni az előttünk álló helyzettel. Van, hogy maga az észlelt fenyegetés egy konkrét fizikai dolog, mint például egy vicsorító kutya a járdán velünk szemben. De a mai világban sokkal többször találkozunk olyan észlelt fenyegetéssel, ami nem ilyen fizikai mivoltában nyilvánul meg. A tornyosuló teendők, a megfelelési vágy életünk minden területén, szintén hasonlóan hathatnak ránk.
Maga a stresszreakció abból fakad, hogy megkeletkezik bennünk az az érzés, hogy nem vagyunk képesek megküzdeni az előttünk álló kihívásokkal. Habár sokszor szinonimaként használjuk, maga a stressz nem egyenlő a félelemmel, az aggodalommal vagy a szorongással, viszont ezek az érzések képesek egymást táplálni. Aggódunk a jövőnk miatt, különböző „Mi lesz ha” kérdéseket futtatunk le magunkban, mint például „Mi lesz, ha kirúgnak?” vagy „Mi lesz, ha megbukom a vizsgán?”, holott ezek elképzelt, de még nem létező szituációk. Ameddig az ilyen kérdések problémamegoldásra serkentenek minket, addig a javunkat szolgálják, de amint ez egy fajta rágódássá alakul, onnantól kezdve már a stressz érzetünket táplálja.
A stressztől eltérő érzelem a félelem és a szorongás. A félelem egy ösztönös reakció és a túlélést szolgálja, míg a szorongás ennek már egy túlzott mértékű vagy indokolatlan változata, ami az életminőségünkre is hatással van. Segítségünkre lehet a megfelelő megküzdési stratégia kiválasztásában, ha ezeket az érzéseket meg tudjuk különböztetni így, ha idegesnek vagy feszültnek érezzük magunkat törekedjünk ezek beazonosítására. Maga a stressz átélése is lehet egy félelmet keltő jelenség, így, ha elfogadjuk annak jelenlétét, elkerülhetjük a tovább gyűrűző negatív érzelmek megjelenését. Ezzel máris tettünk azért, hogy életünk boldogabb és egyúttal egészségesebb legyen.
A stresszel való megküzdésben az is fontos, hogy tudatosítsuk, a stressz az élet természetes velejárója és önmagában nem egy jó vagy rossz jelenség. Sokan vagyunk, akik nyugodt helyzetben teljesítünk jól, de az is igaz, hogy a stressz, amit átélünk motiváló hatással lehet ránk. Innen ered a stressznek a kétféle megkülönböztetése, a distressz és az eustressz. Az előbbi negatív míg az utóbbi pozitív hatással van ránk, és jobb teljesítményt hoz ki belőlünk. Továbbá időtartam szempontjából is fontos különbséget tenni stressz szempontjából. Leginkább azt szokták kiemelni, hogy a stressz mennyire káros az egészségre, ami igaz is, abban az esetben, ha a stressz hosszú időn keresztül fennáll. Ez annak köszönhető, hogy tulajdonképpen a szervezetünk folyamatosan vészreakcióban van, „fuss vagy üss” üzemmódban, ami hosszútávon élettanilag ártalmas a szervezetre. Ezért a stressz mozgósító tulajdonságait leginkább rövid távon tudjuk kamatoztatni, amint túl sokáig fennálló distresszről beszélünk, ott egyéb technikákat kell bevetni a stresszhelyzetek kezelésére.
